Nádori Lídia, szerkesztő, műfordító

Cinóval, az egérrel és családjával már találkozhatott az olvasó Fisch Gábor László Nagyapó meséi című mesekönyvében, amely 2009-ben jelent meg. Az akkor fölrajzolt, belakott, megelevenített mikrovilág, Nagyapóék kertjének nyüzsgő társadalma alkotja az új mesekönyv közegét is.

Egy viszonylag egyszerű, mellékszálakkal nem terhelt, ezért óvodás korú gyermekek számára is könnyen befogadható történetet olvashatunk. Ennek főszereplői immár Cinó két fiúgyermeke, Peti és Csuti, akiket izgalomban tart Apicellának, a lótetűnek Nagyapóék kertjébe érkező vándorcirkusza. A nyári vihar lerombolja a közösen felépített sátrat, ezért újjá kell építeni: a bajok összekovácsolják a kert meglévő közösségét és az újonnan érkezőket, hogy egy fergeteges cirkuszi előadás fináléjában teljesedjen ki a kertlakók öröme.

Fisch Gábor Lászlónak talán a legnagyobb meseírói érdeme, hogy pontosan érzi és tudja, a mesét, az izgalmas fordulatokat milyen ütemben vegyítse a botanikai és állattani ismeretekkel (a mesében szereplő rovarok és pókok között olyan fajokkal és fajtákkal találkozunk, amilyenekkel egyetlen más mesében sem; a virágok nem egyszerűen „virágok”, hanem konkrét növényfajok, melyeknek küllemét azonosíthatjuk a népi nevükkel) és az egymás iránti megértés, a közösség fontosságának örök érvényű tanításával. Finom, „nagyapós” humora és hibátlan, fals hangoktól mentes stílusa mellett még árnyalt jellemábrázolásra is futja írói és mesélői tehetségéből; ez utóbbira a legjobb példa Apicella, a lótetű figurája. Az olvasó nem tehet róla, de már az első oldalaknál irigyelni kezdi ennek a Nagyapónak az unokáit...

Nádori Lídia
szerkesztő, műfordító