Podhorányi Zsolt, Népszava

Megszaporodtak manapság azok a gyerekkönyvek, amelyeknek lapjain mindennapjaink apró jelenségei válnak egy mesevilág szereplőivé. A kerti vakond, a cinke a fáról, az utcán veszteglő autóroncs, apa dolgozószobája – nem utolsósorban az oltásra készülő doktor néni. Gyakorló szülőként mondhatom, a kicsiket lebilincselik az olyan históriák, amelyek lapjain saját történeteik, nyomasztó félelmeik, örömeik elevenednek meg, amelyben világukra ismerhetnek. Ilyen könyv Fisch Gábor László Nagyapó meséi című meséskönyve is.
 
A történetek helyszíne a nagyszülők kertje, szereplői Trudi, a széncinke, Cinó, a kisegér, Fumi, a bodobács, pockok, madarak, rovarok, akiknek meséjét a természet nagy mesemondója ihlette. Kötelező megjegyezni, hogy kiváló fordulatokat tartogat, a drámaiság és a humor éppúgy sajátja, mint a nagy epikusoknak.
 
Nagyapó meséiAz apró történetek mégis kísértetiesen hasonlítanak az emberi históriákra. Albival, a fehér tollú, piros szemű verébbel nem barátkoznak társai, mert feltűnő színe túlságosan vonzza a macskákat, az énekesmadarak világát veszedelmes ragadozók fenyegetik, a rigók évődve udvarolnak, a kisegerek egymással versengenek.
 
Mi az, amire megtaníthatják a kis mesék a gyerekeket, az emberi értékek tiszteletén, a barátság, a szeretet megbecsülésén, a gyengék védelmén túl? Akik most először hallanak a bodobácsokról, titkon talán a természet szépségei iránt is fogékonnyá válnak, harmóniában élhetnek azzal a rengeteg állattal, növénnyel, amelyek a városi embert is körülveszik.
 
A kötetet Horváth Krisztina rajzai díszítik, a mesekönyv kissé régimódi, a mai agyondíszített, csillogó-villogó könyvek között ifjúságunk könyveit idézi. Reménykedjünk, hogy a gyerekek a kötetet lapozgatva talán kedvet kapnak könyvespolcunk egyéb titkaival is megismerkedni. Érdemes megemlíteni a szerzők kedves ötletét is: egy oldalt üresen hagytak a gyerekeknek, ahová maguk készíthetnek illusztrációt nagyapó kertjének hőseiről.
 
Podhorányi Zsolt, Népszava